1-5.rész

1.rész Váratlan üzenet

Sziasztok, én Liza vagyok, rezidens. Most biztos azt gondoljátok, hogy milyen unalmas is lehet a történetem. Pedig nem. Én nem szimpla orvos vagyok. Angyal vagyok. Nem egy szimpla angyal, hanem egy őrangyal. Az egész gyerekkoromban kezdődött... 16 éves lehettem, mikor meghalt a kistesóm, az 1 éves Stella. Emlékszem, egyáltalán nem bírtam aludni aznap éjjel. Az egész éjjszakát végigsírtam. Akkor a sötétben, megláttam, hogy felvillan a telefonom kijelzője. Nem tudtam, hogy ki, mit írhatott és azt sem, hogy miért. Az LCD-n egy üzenetet tudtam leolvasni, ami a következő volt: Amy Angyal: Kész a terv? Nem értettem, hogy mi volt ez. Úgy döntöttem, hogy válaszolok. A következőt írtam: Liza: Milyen terv és ki vagy? Vártam, vártam és vártam. Nem jött semmilyen üzenet. Végül valahogy elszenderedtem. Reggelre az üvenet eltűnt. Úgy voltam vele, hogy biztos csak haducináltam. Hétfő reggel volt, és én feldagadt, kisírt szemekkel ültem a tükör előtt és próbáltam kibogozni a hajam. Nincs mese sietnem kellett nehogy elkéssek. Késve értem be a suliba, sajnálatos módon a leggenyább tanárhoz. A teremben a kémia tanár volt aki éppen valami kötésekről beszélt. Soha nem értettem a kémiához. Nekitámaszkodtam az ajtóhoz, hogy meghallgassam az óra nyagát, ha netán kövi órán feleltetne. Nyilt az ajtó, és szó szerint beestem az órára.
- A kis késő. Mi a baj? Nem találtad reggel a fésűt meg a kis sminkedet?- UTÁLLOM!!!! Hogy mi volt erre a reakcióm? Sírni kezdtem és elrohantam a védőnőnkhöz akit nagyon szerettem. Természetesen mielőtt kereket oldottam, volt egy-két kedves szavam ehez a kis....
- Nagyon vicces! Ha-ha-ha. Én legalább a zuhanyt megtaláltam ellentétben önnel.
Mikor éppen Mary-hez a védőnőnkhöz tartottam, azon gondolkoztam, hogy tuti kapok egy szaktanári intőt. Nem nagyon érdekelt, volt belőle már pár. Bekopogtam Mary-hez és utána pedig benyitottam.
- Szia! Itt maradhatok az óra végéig?
- Persze! Gyere csak mi a baj?
- Az a szemét dínó!- Mary felnevetett a név hallatán.
- Nézzük csak dínó... Ááá az első órád kémia volt, mi?
- Igen. Az a felfuvalkodott kis... áááááá elegem van.
- Gondolom nem csak ez van a háttérben. Részvétem a hugod miatt.
- Köszi. Írsz nekem mára egy betegség miatt távol papírkát?
- Igen, de csak azért, mert anyud felhívott.
- Köszönöm szépen. Majd hamisítok valami lila foltot a fejemre pasztellel.
- Te tudod. Az ofőd legalább jófej.- Mikor befejezte a mondatot, kicsöngettek
- Igen őt nagyon szeretem megyek is és odaadom neki.
- Oké. Szia!
- Mindent köszi! Szép napot!
Nem túl könnyű a folyósot akár túlélni nálunk. Mindenki lögdösődik, de leginkább az 5.-esek. Nagy nehezen felvergődtem magam az emeletre, ahol, mint ahogy sejtettem, a legjobb barátnőm állt szemben az ofőmmel. Odasiettem hozzájuk.
- Szia Sarah! Csókolom Ily néni!
- Szia szívem. Csak nem egy elmenős cetli van a kezedben?
- De. Tudja nem érzem...
- Ne is folytasd tudok az 1. órás incidensről. Menj csak!
- És én is- Folytatta Sarah
- Mehetsz vele de egy szót se senkinek!
- Rendben!- vágtuk rá egyszerre.
Hazafelé úton felvetettem az angyal témát. Azt hiszem Sarah konkrétan hülyének nézett.
- Mégis hogy írhatna egy angyal neked. Ez hülyeség.
- Ha te mondod.- A lekem mélyén én mégis tudtam, hogy az üzenet igazi volt.