1-5

1.rész Váratlan vendégek

Sziasztok July vagyok. 14 éves. 1/2 éve amnéziával kűzdök, mert autó balesetem volt. Az utolsó emlék amire emlékszem a múltamból az édesanyám arcképe. Még a nevét sem mondták meg nekem, mert nem akartak fájdalmat és vagy még nagyobb sérülést okozni az emlékezetemben. A családom az autóbaleset során elhunnyt köztük 2 hugom az édesanyám és az apukám. Azóta örökbe fogadott egy 4 tagú család akikkel Long Island belvárosában élek. Sok barátom van, de igazán csak 2 emberben bízom. A keresztapámban Justinban  aki mellesleg anyukám legkisebb tesója és a barátomban Macyben. Na de most vissza a jelenbe. Reggel még nem is sejtettem milyen sokkok várnak ma rám. Úgy indult a nap ahogy egy szokványos szombat reggel indulhat. Reggel 10-kor keltem az én imádott lila szobámban, a rajzaim, a könyveim és a plüsseim között. Tudom hogy gyerekesen hangzik, de leragadtam abban az időben mikor még élt a családom. Az orvosok szerint ez betegség, ám szerintem csak ragaszkodom ahoz a pár emlékképhez amik a családomhoz kötnek. Ebédig minden szokványosan ment, de ekkor megjelent Macy és Justin. Nagyon meglepett hogy együtt látom a két embert akit szeretek. Macyről anyitt kel tudni hogy egy igazi lázadó. Kinézetre képzeljetek el egy magas, barna hajú és jóképű fiút. A Macy név természetesen csak becenév. Azért kapta, mert mindig úgy viselkedett velem, mint micimackó az emberekkel. Egyfolytában szeretgetett és kényeztetett. Egy szóval olyan volt mint egy kisisten. Köszönj nekik az csak nem árt noszogattam magam.

-Sziasztok!-szólaltunk meg egyszerre Macyvel. Mind a ketten felnevettünk

-Nem is tudtam, hogy ismeritek egymást.-folytattam a beszélgetést

-Beszélnünk kell mindent megmagyarázok idővel- mondta Justin. Nagyon határozott volt tudtam, hogy valami fontosat szeretne mondani.

Erre még én sem számítottam, pedig higyétek el mióta elvesztettem a családom semmi nem lep meg. A magyarázat amit a kérdések kaptam csak újabb kérdéseket gyűjtott lángra a szívemben...

                                                                     ***                                                                                      

Mind hárman leültün a szobámban az ágyam szélére. Ekkor Justin elkezdett kérdezgetni. Eleinte fura volt. De aztán megszoktam. Az első kérdése így hangzott:

- Szereted a skyfit és a fantazit?- kérdezte Justin

- Imádom az a világ két legjobb műfaja- vágtam rá gondolkodás nélkül

- Megmondtam Macy!- mondta Justin

- Várjunk ti honnan ismeritek egymást?-kérdeztem talán már túl érdeklődően.

- 16 éve találkoztunk a születésedkor.-válaszolta Macy

- Várjunk egy percet én csak 14 éves vagyok.- teljesen összezavarodtam.

- Nem July ez nem így van.-mondta nyugodtan a keresztapám.

- És mégis hogy találkozhattatok a születésemkor? Macy akkor még csak 3 hónapos volt.-Mivan? kérdeztem magamban.

- Ez így van még csak 3 hónapos voltam, de már gimibe jártam.-felelte

- Azt hogy? Most mivan?- kezdtem ideges lenni

- Az van, hogy én egy varázsló vagyok. A keresztapád pedig ugyanúgy félvér mint te.

- Félvér... mint Percy Jackson? - Imádom azt a könyvet az egyik kedvencem. Mind a ketten felnevettek, de úgy hogy attól féltem leesnek az ágyról.-Most mi olyan vicces?-kérdeztem ingerülten

- Ja semmi bocsi. Csak nagyon jó vicceket tudott az öreg haver. 

- Mivan ti ismertétek Percy-t?- ledöbbentem

- De kis naiv a kisasszony! Percy nem létezik.- hirtelen tenger illat csapta meg az orrom.- Legalábbis nem a mi kultúránkban-javította ki magát Justin.

- Akkor most milyen félvér vagyok pontosan? Félig ember és félig mi?- most már kíváncsi voltam

- Félig ember és félig... vagy-szavait nem hallottam ugyanis a földre rogytam. Még egy pillanatra kinyitottam a szemem egy mentőben voltam. De aztán minden elsötétült. Arra gondoltam most majd újra láthatom a családom. Ám ekkor egy nő arcképe jelent meg előttem. Az édesanyám arcképe. Annyit mondott.

- A nevem Lucy.

2.rész Az álom

Míg kómában voltam nagyon fura álmom volt. Egy gyönyörű szigeten voltam. Körülöttem boldog emberek mindelhol. Gyönyörűen ragyogott a Nap. Odamentem egy-két emberhez, köszöntem nekik. Nemválszoltak. Nem látnak gondoltam magamban. Fura módon nem is nagyon zavar ez a tény. Ekkor megláttam egy 3 fős boldog családot hiányérzetem támadt ugyanis az édesany nem volt ott. Röktön felismerten őket. Az én családom volt. Nem viccelek. Egy emlékben jártam ez akkorra már világossá vált. Odamentem a családomhoz. Féléken szólítottam meg őket.

- Sziasztok- hangom nem volt túl bátor.

- Szia! - válaszolta az egyik hugom- Shamantha vagyok de te csak Samnek szólítottál az életben.

- Helo!- mondta a másik hugom- Én Mary vagyok.

- Szia kicsim!- szólalt meg az édesapám- A nevem Jerry! Nagyot nőttél mióta láttalak! Hány éves vagy most?

- 16 vagyis 14 - nem tudom mért azt mondtam hogy 16. Hiszen én 14 éves vagyok!

- Ezek szerint Macy és Justin már felvilágosított!

- Apu te ezt honnan tudod?- kérdeztem

- Te honnan tudod hogy a családod vagyunk? Érdekes dolgok ezek.- Kacagott fel apa - De erre tudom a válszt. A holtak tudják manipulálni a szeretteik emlékeit. Így kerültél ide és így tudod hogy a családod vagyunk.

- Várjunk akkor az amnéziáért is ti vagytok a felelősek?- a válasz síri csönd- De miért? Apu miért? És hol van anyu?

- Édesanyád sohasem hunyt el ő nem hunyhat el ő nem halandó.

- Lenne egy kérdésem félig ember és félig mi vagyok?

- Sárkány. Félig ember és félig sákány vagy.

Ekkor elszált a kép és egy korteremben ébredtem. Macy és Justin görnyedt felettem megpróbáltam felülni ekkor benyugtatóztak. Annyit tudtam kinyögni, hogy:

-Meglátogattak- ekkor újra sötétség borult szemeimre.

                                                                          ***                                                                            

Amikor felébredtem ugyanabban a kórteremben feküdtem. Nem volt a szobában senki. Amikor ilyeneket mondok valahogy mindig az ellenkezője válik valóra. Tehát Justin lépett be az ajtón. A keresztapám nagyon furán nézett ki és ez nem a szokásos furán kinézés volt. Nem arra gondolok amikor fáradt az arca az embernek, bár ez is látszott rajta. Szerintem amióta behoztak ide ahol vagyok nem aludt. De ami ennél is furább volt az édesapám szőrös volt és láb helyett tappancsai voltak. Amikor meglátta hogy ébren vagyok, méghozzá a tökéletesen ápolt bundáját stírölöm, magára öltötte emberi alakját. Amíg visszaváltozott rájöttem mit láttam. Justin egy vérfarkas. Te jó ég.

- Justin te vérfarkas vagy?

- Igen köszönöm nem vagyok fáradt, á dehogy. Neked is jó reggelt July.

- Ja igen jó reggelt.

- Igen eltaláltad vérfarkas vagyok de jobb szeretjük a farkas nevet a vérfarkast nagyon vészomjasan hangzik.

- Oké. Hol vagyunk most?

- New Yorkban egy Mc Donalds-nak álcázott úgynevezett varázskorházban.

- New York? Az nagyon messze van Long Island-tól. Hogy-hogy ide hoztak és nem valami közelebbi helyre?

- Azért mert itt a híres lényeket kezelik és nincs olyan messze ha teleportál az ember.

- Te tudsz teleportálni? És én miért vagyok a hírességek kórházában?

- Te is híresség vagy úgy, te butus. És én nem tudok teleportálni, de a Barátod egyben védelmeződ igen - a 2. mondattal Macyre célzott az biztos, de hogy érti azt, hogy védelmezőm?

- Gyerek korod óta én vagyok a védelmeződ úgy értette. - toppant be Macy.

- Szóval nem csak képzelődtem amikor a varázs világról beszéltetek nekem?

- Nem, July igazat mondtunk.

- Akkor az is igazi, hogy az édesanyám nem hunyt el?

- Ezt meg honnan veszed?

- Amíg kómában voltam a családom elvitt egy emlékképbe és ott közölték a hírt.

- Hogy nézett ki pontosan az az emlék? - Érdeklődött Justin.

- Egy gyönyörű szigeten voltam a családommal és nagyon sok másik boldog családdal.

- July nagyából mennyi ideig lehettél ott? - Justin ezt úgy kérdezte, mintha már tudná mi történt velem.

- Hát kb. 6 percet.

- July szerintem te a Boldogság Szigetén voltál. Ugyanis amíg kómában voltál pontosan 6 percig nem éltél...

3.rész Mi a baj velem?

- Mivan? Ezt eddig miért nem mondtátok?

- Nyugi July ezért nem mondtuk, mert rögtön letámadtál a farkas dologgal.- mondta Justin.

- Ezek szerint az is igaz, hogy az édesanyám nem halt meg.

- Mint már mondtam édesanyád nem halandó ellentétben veled úgyhogy én vigyáznék magamra és nem szorítanám el az artériám a mikor akarom._ mondta Macy aggódva.

- De én soha nem csináltam ilyet mért tennék a jövőbe?- a fiúk aggódva összenéztek.

- July mit gondolsz, hogy estél "csak úgy" össze?

- Simán. Gondolom túl sok volt egyszerre amit mondtatok.

- Nem July pont az történt amit az előbb felvázoltam a halandóságnál.- te jó ég! Gondoltam magamban.

- Miért akarnék öngyilkos lenni?

- Hát tudod...

- Mit nem mondtatok még el?

- Macy eltűnt amikor meghaltál lehet, hogy szóval, hogy h a l o t t.

- Ez nem lehet hiszen itt áll.

- Igaza van July eltűntem, eltűntem,eltűntem- Vízhanzottak Macy szavai a fejében.

- De, de, de, hisz az előbb még itt beszélgettetek. És együtt közöltétek velem a hírt, hogy félvérvagyok.

- July ezt nagyon rosszul gondolod egyedül mentem hozzád és egyedül közöltem veled a hírt, hogy meghalt Macy. Azóta akkor találkoztunk először mikor említetted a szerinted "emlékképet".

- July minden rendben? Olyan sápadt vagy - szólalt meg Macy

- Ki vagy te és mit akarsz?!

- Attól függ te, hogy fogod fel mindezt!- mondta rejtéjesen és enyhén sziszegve

- Tűny innen!- ordítottam

- Te gondolsz rám!- Ekkorra má erősen sziszeget.

- Hagyj békén!!!- Üvöltöttem- Menj innen el!!!- ekkor magam sem tudom miért sírva fakadtam a földre huppantam és reszketve bőgtem. A katardikus állapotott Justin lágy ám mégis férfias hangja sakította félbe.

- July semmi baj! Sss sss sss- csitított- Ki volt akivel ordítoztál?

- Nemtudom. Eleinte olyan hangja volt, mint Macyé. De aztán szi-sziszegett.

- Nem csak ő July te is sziszegtél. Ezt a képességed tőle örökölted. Akivel társalogtál nem más, mint az apám. Krineka.

                                                            ***                                                                                            

Erre az egy névre felriadtam. Nagyjából 1 óra lehetett. Délután 1 óra.

- Te jó ég átaludtam egy egész napot!- gondoltam magamban.- Sietnem kell, mert Macyvel van találkozm 1 óra múlva.

Lerongyolok a lépcsőn a családomhoz. Ők már régen fönt vannak. Éppen ebédelni készülnek mikor leérek.

- Szia, July!- köszön elsőnek Sam a kishugom, majd szép sorban a többiek.

- Hogy tudtál aludni 3 napig Jul?- kérdezi Mary a másik kishugom.

- Mi? 3 napig? De hisz nekem találkám volt Macyvel 1 napja.

- Nyugi szóltunk neki, hogy nem mész!- nyugtatott anya.

- Várjunk én nem mondtam, hogy találkozóm lesz honnan tudtátok?- kérdeztem "kíváncsian"

- Ööö- mondták egyszerre

- Na ki vele!- mondtam enyhén idegesen

- Hát a kezünkbe került a naplód.- vallott színt végül Sam

- Hé az a magán tulajdon!- mondtam

- Nyugi a sok ajándék, majd kárpótol.

- Milyen ajándékok?- aztán beugrott tegnap volt a 16. szülinapom- Óóó Nemár!

- Sajnálom drágám- mondta apa, mert tudták, hogy az év egyetlen napja amit szeretek az a szülinapom.

- Lucy, kislányom beszélnem kell veled az álmodról- mondta anya.

Szó nélkül követtem, bár fogalmam, sem volt honnan tud az álmomról, azt meg végkép nem hogy hova vezet. A padlásra mentünk. Ebben cdsak az volt a fura, hogy nem is tudtam, hogy van padlásunk. És amit ott láttam. Rengeteg mitológiai lényes könyv. Tele térképekkel amik nem is tudom mit ábrázoltak. Egyik földrészre sem hasonlítottak.

- Mi ez a hely?- kérdeztem anyut

- Ez egy padlás, mint látod.

- Honnan tudtál az álmomról?

- A lányom vagy, és betöltötted a 16. életéved.Ekkor a mi fajtánk, megálmodja a sorsát. Szóval ki vele, mit álmodtál?

- De ez nem lehet igaz, mert az álmom 2 éve koromban játszódik.

- Az évek késhetnek és csúszhatnak is az álmokban.

- Háát. Az volt, hogy autóbalesetünk volt, és ti mind meghaltatok, aztán később kiderült, hogy te nem. Egy Justin nevű ember volt a nagybácsikám és a keresztapám is. Ő és Macy közölték velem, hogy félvér, vagyok. Aztán kómába estem és, mint később megtudtam meghaltam. Amíg halott voltam a Boldogság Szigetén voltam apával Sammel és Maryvel, te sehol. Aztán ez a Justin figura közölte, hogy öngyilkos akartam lennei, mert elveszítettem Macyt. Persze én állítottam, hogy én még egy másodperce láttam, mert így volt. Aztán megjelent Macy és elkezdett sziszegni és mint megtudtam Justin-tól én is sziszegtem. Aztán sirva fakadtam, mert nem hagyott békén ez a hang. Justin azt mondta a neve valami.. Mi is volt? Ja igen Krineka. Erre a névre ébredtem.

- Oké örüljünk, hogy ilyen tragédiában gazdag álmod volt.-furán néztem rá

- Ennek, hogy lehet örülni, nem azt mondtad, hogy ez lesz a sorsom?

- De drágám, de a tragédiában gazdag álmok 2 dolgot jelentenek.

- Mit?- ez már engem is érdekelt.

- 1.: Boldog jövő vár rád.- kicsit fellélegeztem.- 2.: Egy nagy tettet fogsz véghez vinni. Nem volt enyire rémálomnak nevezhető álom, mióta betöltöttem a 16-ot. Nézd meg. Családom van. 3 gyönyörű lányom. Senator vagyok.- örültem, mert anyáénál szebb sorsot el sem tud képzelni az ember.- Csak az a név idegesít. Krineka újból lecsap.

4.rész Az új családtag

- Anya te ismered őt?

- Igen kicsim és te is ismerheted őt a kiskorodból!

- Várjunk Justin azt mondta, hogy a sziszegést tőle ÖRÖKÖLTEM. Ez, hogy lehet?

- July ő a nagyapád!

- OMG.

- July ne káromkodj!

- Te jó ég te tudsz angolul? Menyi sokk egyszerre, ezt nem gondoltam volna.

- De July ő az apám.

- Honnan tudsz angolul?

- Leakadnál végre erről?!

- Ja, persze bocsi! Amúgy, ha már a rokonoknál tartunk, neked van esetleg egy Justin nevű tesód.

- July nekem 3 Justin nevű tesóm van. És 1 nővérem aki úgy, mint én Lucy. A szüleink nem voltak túl kreatívak a nevekkel.

- Oké...

- Jó lenne ha leírnád Justin természetét és kinézetét.

- Magas férfi, volt kimondottan jóképű és fiatalos. Borosta és óriási kék szem díszítette arcát. Nagyon kedves, ám de elég határozott. Kb. ugan anyi idős lehetett, mint te. Nagyjából enyi.

- Oké te a bátyámmal álmodtál. Ő jelenleg Manhattanben él, házas és van egy nagyon cuki kisfia, Jony.

/kopogtak a padláson/

- Gyere be Just.- mondta anya. Elég furán néztem rá.

- Oké megyek!- fellépett a padlásra

- Heló Justin!- köszöntem

- Szia July! Hallom velem álmodtál!

- Te ezt honnan tudod?

- Hallottam.

- Just tud teleportálni és ha egy emberrel álmodsz akkor kapcsolatba lép vele az agyad.- magyarázta anya.- Mostantól csak rá kell gondolnod és itt terem.

- Na és mizuj, pontosan mit is álmodtál?- elmeséltem neki az álmom.

Végig hallgatott és eltűnt.

                                                                   ***                                                                                    

Miután Just kámforrá vált, mi is lementünk a többiekhez, akik nem meglepő módon rögtön elkezdtek kérdezgetni.

- Miről beszéltetek?- kérdezte Sam.

- Majd megtudod, ha te is betőltöd a 16-ot.

- De miről?- Mary sem hagyott.

- Lányok, hagyjátok a nővéreteket.

- De anya!

- Képzeljétek anya tud angolul!- anya furán nézett rám. Nem is tudom, milyen volt az arckifejezése. Talán döbbent esetleg mérges vagy még fáradt is lehetett.

- Tényleg? Hogy-hogy?

- July!!!!!!!!!!!!- mondta anya

Míg ezen veszekedek én felmentem a szobámba, elmélkedni. Nemsokára ülsüketítő sikolyra lettem figyelmes. Felülkerített egy érzés ami, nem is tudom honnan tört elő belőlem. Lerohantam a lépcsőn, és ördögi kacaj csapta meg a fülem. Mikor leértem olyat láttam amit, még a legnagyobb ellenségemnek sem kívántam volna. A családom akikkel felnőttem a földön feküdtek és mind aludtak. Kivéve gyikőjüket anyát. Szerencsére tanultam elsősegéj tanfolyamot, amiből megállapítottam, hogy hugaim és édesapám túléli. Anyáért azonban nagyon aggódtam.  Rögtön hívtam a 112-t mert úgy vettem észre, hogy akár áramütés is lehetett, bár akkor az a családom többi tagját is elérte volna. Csak ekkor vettem észre a távolodó villámokat.  A mentők hamar odaértek lszállították a családom kivéve anyát. Vele nem csináltak semmit.

- És anya, vele mi lesz?

- Kislány az édesanyád nincs itt, menj psichológushoz!

- De hisz it van...

- Nem nincs itt és indulnunk kell.

Mire visszatkintettem az édesanyám hűlt helyét találtam. Képzelődtem, volna? Nem biztos, hogy nem. Ekkor eszembe jutott a nagybácsim.

- Justin sűrgős gyere!- gondoltam.

- Igen mi tötént, July?- mikor ezt kérdezte már ott ált tólem fél méterre.

- Anya reszketett és eltűnt! A családom kórházban, mert kómába estek. És csak úgy a semmiből egy villám. Mit jelent ez?

- July azt jelenti, hogy te vagy az utolsó sárkány...

5.rész Zokogás, és a kaland

Kellett 5 perc mire abbahagytam a zokogást. És további 2 perc míg megszólaltam. Remegtem és könnyes szemmel néztem magam elé a semmibe. Mikor végre alhatároztam, hogy megszólalok újra sírni kezdtem. Ez így ment, nem is tudom meddig. Ilyenkor az ember elveszti időérzékét. A nagybátyám végig átölelt. Valamikor megjelentt Macy és átvette a státuszát, mert Justinnak haza kellett menni kisfiához. El tudom képzelni mit kondolhatott a kis kölök, mikor meglátta Justot. Felmerülhetett benne néhány kérdés, mint pl.: hogy " Miért sír az apuci?". Nem én voltam az egyetlen ki  megsiratta anyut. Sírt Justin, Macy és még az eső is ő érte zuhogott. Ennek akkor még nem tulajdonítottam nagyobb jelentőséget. Később kiderült, hogy ezt igazán megtehettem volna. Mire abbamaradt az eső és én is befejeztem a bőgést beesteledett. Ekkor szólaltam meg előszőr édesanyám halála után. 

-Macy! El kell innen mennemés bosszút kell állnom anyáért! - Ekkor egy óriásit dörgött az ég és egy szivárvány kúszott ki a felhők közül Észak felé. Északra fogok tartani ezt akkor, már biztosan tudtam.

- Rendben te kis dilis! Előbb viszont, szerintem feküdj le és aludd ki magad!

- Oké - ásítottam. Nagyon fárasztó egész nap sírni ezt alátámaszthatom.

Reggel korán keltem. Most tistázzuk le, hogy nem aludtam, mielőtt érzéketlen nem is tudom mondjuk fésűnek néznétek. Az ágyból keltem hamar. Az északám abból telt, hogy óránként jártam a konyhába kakaót készíteni magamnak. És igen vécézni is voltam, ami nem csoda enyi kakaó után. Soha nem ártott az alakomnak semmi. Így nem féltem, hogy megárt.  Macyvel 4x találkoztam az éjszaka mind a négyszer alvajárt. Ez csak azért fura, mert még soha nem említette. Szóval reggel 8 óra lehetett, mire elkészültünk. Összepakoltunk mindent ami egy ilyen kalandhoz kellhet egy üveg vizet, kaját, kést és persz az elengedhetetlen éjjellátót. Fél órával később megjelent az ajtóban Just és olyan dolgok voltak nála. Aminek nem láttam túl nagy szügségét. Ám, mint kiderült nagyobb szükségünk volt rá mint bármi másra. Justin kezében fegyverek voltak gyönyörű, óriási fegyverek. A szemem egy íjjon akadt meg, mely tegezén gyönörű mintával sárkányok voltak faragva. Az az enyém gondoltam magamban, az az íjj nekem kell. 

- Hali skacok!-mondta.

- Szia hát te?-kérdeztem, mert őszintén meglepett, a jelenléte.

- Indulunk bosszút állni! Nem?- kérdezte

- De, de neked ott van a kisfiad Bruno és a feleséged is. Nem hagyhatod itt őket!

- Elfeledted, hogy tudok teleportálni?

- Jaaaa, tényleg!

- Na ugye. Szóval a kaját, már most ki is dobhatjátok.

- Már ki is dobtam mikor megjelentél!- mondta Macy

- Na végre valaki aki tudja mit jelent egy farkas jelenléte.

- Indulhatunk?- kérdeztem türelmetlenül, mintha ezen az egy pillanaton múlna, hogy megmentem e a világot.- Ja, és enyém az íjj!

- Rögtön gondoltam!- és a kezembe nyomta az áhított fegyvert.

- Macy?

- Nekem nem kell van fegyverem!

- Oké akkor menjünk!

                                                                                 ***                                                                      

Kiléptünk a házból, de ott megtorpantunk.

- Merre tovább?- kérdezte Macy.

- Északra!- vágtam rá.

- Jó válsztás- helyeselt Just aki épp egy cigit gyújtott meg és emelte a szájához, mikor az kiesett a kezéből egyenesen egy tócsába amit még a tegnapi eső hagyott meg maga után.- A fenébe az a hülye átok!

- Milyen átok?- kérdeztem, mert semmit nem értettem.

- Az apám műve. Mikor dohányozni kezdtem akkor nagyon kiakadt átkot szórt rám. Ha cigizni próbálok minig ez van.- akaratlanul is elnevettem magam.

- Mi olyan vicces?!

- Semmi...-nem akartam megmondni, hogy minden.

- Hagyjuk! Beszélgessünk valami másról!- mondta Macy. Csak erre vártam végre fényt deríthetek őseim múltjára.

- Légyszi elmagyaráznátok ezt az egész sárkányos ügyet?

- Perce, mondjam én vagy te szeretnéd Macy?

- Mondjad csak! Kíváncsi vagyok egy igazi profi, hogy magyarázza el!

- Oké. Hát hol is kezdjem. Megvan. A sárkányok nem anyira ősi de azért elég régi lények.3 évszázada élnek az emberek közt.

- És akkor nem régi?- kérdeztem.

- Egy ember életéhez mérve nagyon, de egy lény életéhez képest nem több néhány szempillántásnál.

- Na akkor most a lények halhatatlanok vagy sem?

- Ha mind a 2 szülőd lény, mint ahogy nekem és testvéreimnek köztük édesanyádnak, akkor halhatatlan vagy egyébként csak ha azzá tesznek téged.

- Ha nem veszed tolakodásnak Macy te halhatatlan vagy vagy halandó?

- Én halandó voltam, de már halhatatlan vagyok.

- És, hogy lettél azzá?

- Édesapám a világ legnagyobb mágusa így azzá tehetett engem, mikor kiérdemeltem.

- Folytassam a sárkányok történetét?-kérdezte Justin.

- Uhumm.

- Na szóval az első sárkányok 300 éve jöttek világra. Eleinte 4 fő sárkány volt. Ők testvérek voltak. 2 lány és 2 fiú. A víz sárkánya: Warelin ő egy hölgy volt. A túz sárkánya: Firling ő fiúként született. A föld sárkánya: Worlina ő is csajszi. És végül, de nem utolsó sorban a levegő sárkánya: Aire ő is úr. A víz és a levegő sárkánya gyermekeket nemzett összesen 5-öt többek közt Krinekát. Neki pedig ugyebár mi vagyunk a gyermekei. A sárkányok nem hiába sárkányok fel tudják ölteni "igazi" alakjukat. Nem lenne rossz, ha te is elkezdenél próbálkozni, mert így nem fogunk soha odaérni.

- Jó ötle, de hogyan?

- Űgy tudod előhívni a lényedet, hogyha valakit akit szeretsz meg kell védened.- Ekkor olyan történt amire nem számítottam. Macy megkétszerezte önmagát és egyik énjével lefogott, a másik énje pedig, pedig... Justin mancsi között vergődött.

- Ő az igazi ő neki tényleg fáj.- mondta az a Macy aki mögöttem állt. Just előhúzta kardját és ekkor megvágta a másik Macyt. Kibuggyant a vérre.

- Ne hagyd abba!!!!!

- Védd meg ha tudod! Úgy sem bírtam a fazont!

- Áúúúú- Macy üvöltése akár 5 kilóméteres körzetben is hallani lehetett volna. De várjunk csak nincs körülöttünk semmi és senki. Egy sivatagban gyalogoltunk. Ez, hogy nem tűnt fel?

- Neee!- ekkor már Macy vérden úszott Just szabályos csillagot vésett a kezébe. Térdrerogyott, de a keresztapám még ekkor sem engedett a szorításból. Nem bírtam tovább nem tudom, hogyan, de már a levegőben siklottam óriási lila szárnyimmal. Hihetetlen érzés volt. Ám ekkor eszembe jutott Macy. Olyan sebességgel és pontossággal okádtam a vízet Just fejére, hogy,hogy az leírhatatlan. Justin vagy 500 métert repült majd egy kőnek csapódva landolt. Leereszkedtem és visszaváltoztam emberré.

- Macy nagyon vérzel! Te jó ég jól vagy?- Szorítottam kezem a barátom kezére. Az én kedves varázslóm vére ott csorgott az ujjaim közt.

- Nagyon szép sárkány vagy! Gratulálok!- enyit mondott mejd elájult.