5-10

6.rész  Az igazi erőm

Mikor Macy karjaim közt ájul el,ez életem legrosszabb pillanata. Az a gondolat fut át a fejemen, hogy nem halhat meg még egy szerettem. Iszonyat dühös lettem Justinra. Úgy futottam a keresztapám felé, mintha minimum egy gepárd lennék, pedig nekem elhihetitek nem tudtam jól futni. Mikor oda értem egy vigyort véltem felfedezni arcán.

- Ezt meg, hogy képzelted te szemét?!

- Nyugi kislány, nem lesz semmi baja!

- Nyugi? NYUGI? Te bolond vagy Macy eszméletét vesztette!-Erre a 2 szóra egy egész méretes könnycsepp gördült le az arcomról egyenesen Justin vigyorgó képére. 

- Sírj csak!- nem kellett 2-szer mondani úgy zokogtam, mint a záporeső. Ezt a hasonlatot, nem most találtam ki, hanem a környezetemből merítettem. Az eső olyan erővel zuhogott, hogy még a sivatagba is életet lehelt. Növények búrjáztak, ahol egykor a sivatag uralta a földet, most egy virágos rét vette át felette a hatalmat. Ha balra tekintettem megláthattam a világ legszebb erdejét rengeteg rigóval, őzzel és még néhány pillangó is repkedett benne. Rögtön alábhagyott keserves sírásom. Ezután még egy ennél is csodásabb dologra lettem figyelmes, hogy az én drága Macy-m épp a földről tápászkodik fel.

- Macy!- olyan boldog voltam, mint még soha. Elkeztünk futni egymás felé ami minden bizonnyal mesébe illő jelenet volt. Azt a pillanatot, mikor végre kezei közt lehettem, csak egy dolog koronázta meg még jobb. De szó szerint. Egy virág korona hullott a fejemre a kedvenc virágomból a hibiszkuszból. Macy fején pedig ugyancsak korona ékeskedett csak az övé nefelejtsből készült.

- Úgy féltem, hogy elvesztlek!- mondtam meghatódva

- Most már nem eshet semmilyen bántódásod!

- Örülök. De ez az egész mégis ho...- nem tudtam befejezni mondandóm, mert édes csókkal lakatot tett a számra a szerelem.

- Úúúúúúúú- hallatszott a távolból Justin hangja, de nem értekelt, abban a pillanatban nem. Akkor semmi sem érdekelt. 

                                                                       ***                                                                        

Sokáig nem engedett szorításából. Nem is akartam, hogy elengedjen. Nem tudom meddig de úgy 10 percig öleltük egymást. Csak akkor hagytuk abba mikor Justin felkelt a földröl és felénk bicegett. Vérzett nem is kicsit. A jobb lába biztosan eltört nem vagyok orvos, de ezt még én is megtudtam állapítani. Azonban engem jobban aggasztott az óriási seb az oldalán. 

- Te jó ég! Én milyen hülye vagyok!- mondtam majd futni kezdtem Justin felé aki ha nem kapom el hanyatt vágódik a földön, egyenesen a sebére.- Jézusom, te vérzel!

- Gratulálok, eme felfedezéshez! De igen igazad van vérzek és ha hiszed ha nem nekem is vannak érzelmeim. Erős vagyok, de iszonyatos a fájdalom az oldalamban. A lábam pedig eltört. Nem ártana egy kis segítség.

- Várj majd segítek! Tanultam elsősegé...- Nem tudtam befejezni a mondatom, mert Macy a fülembe suttogta ezen szavakat:

- Most menj egy kicsit arrébb majd én segítek! Menj szedj virágokat és dúdold a kedvenc dalod, de a legfontosabb soha ne néz ide, mert nem tetszene a látvány!

- Ha ezzel segítek rendben van! De segíts neki Macy jó?

- Mindent megteszek!

- Áúúúúúúú- jajdult fel Just.

- Most megyek.- azzal hagytam Macyt dolgozni.

Már egy gyönyörű csokor virágot összeállítottam, volt benne minden, gerbera, tulipán, nefelejts, orchidea és még pár szál szásszorszép is. Ekkor követtem el a legnagyobb hibát amit elkövethettem. Abba hagytam a dúdolást, mert nem jutott eszembe egy jó szám sem. Mikor végre eszembe jutott egy ami a Imangine Dragons: Demons volt, fülsüketítő üvöltés csapta meg a szuper érzékeny sárkány fülem. Kénytelen voltam megfordulni, nem kellett volna... Amit láttam az egyszerűen szőrnyű volt. Macy meglehetősen fáradtnak tűnt, Justin pedig Justin ő elájult az utolsó ordítás után. Az oldalán a seb fel volt nyitva. Macy éppen összevarta. Egy, egy dróttal. Ösztönösen rohanni kezdtem a keresztapámék felé.

- Macy!!!!

- Megmondtam hogy ne nézz vissza!

- De tudok segíteni, rajtad is segítettem.

- De az más volt!- mikor ezt mondta nekem már ott térdeltem mellette.

- Csak figyelj!- mind a 2 kezem Just oldalára helyeztem.- bli frisk! bli frisk!- suttogtam, bejött. A seb gyógyulni kezdett. Bennem is felmerült, hogy mégis milyen nyelven beszéltem. De nem volt túl sok időm gondolkozni, ugyanis elájultam. Valószínüleg túl sok volt ez mára nekem.

                                                                    ***                                                                           

Álmomban az iskolámban jártam. Talán 3.-os lehettem. Mindenki óriási szemeket meresztett rám és csúfoltak. Ilyesfajta nevekkel illetek: psichopat,gyilkos, bűnöző. Nem értettem, hogy ezek a nevek mégis, hogy kapcsolódnak hozzám. Egy dolgot tudtam. Ez egy álom szavaik mégis, mintha darabokra tépnék a szívemet. Elhatároztam, hogy kiderítem miért van mindez. Először a tantermem felé igyekeztem nem találtam ott senki és semmit, tényleg csak egy üres termet semmi mást nem láttam. Elindultam az alsós részre, ugyanis iskolánk 2 fő részre van bontva egy alsósra és ahol én bolyongtam a felsősre. Egy 6 osztályos gimnáziumba jártam. 10 éve járok ebbe a suliba, úgy ismerem, mint a tenyerem. Mégis mintha az ismeretlenbe bolyonganék. Egy ismerős érzés kerített magába ez nem más volt, mint a kétségbeesés. Az ismeretlen az udvar felé sodort. Az udvaron óriási gyereksereg fogadott. mind valami fölött tornyosultak. De mi az a valami? Egy holttest. Mindenki utat engedett nekem. Mikor odértem csak egy lány térdelt az áldozat mellett. Mellesleg az áldozat egy lány volt, nagyjából olyan korú, mint mi. A lány aki mellette térdelt valószínűleg a barátnője lehetett. Erősen zokogott. Odaültem mellé.

- Ki tette ezt?

- Hát nem emlékszel July?

- Nem emlékszek semmire.

- Akkor elmesélem. Az egész ma reggel történt. Dühösen jöttél be a suliba. Mikor rákérdeztünk anyit mondtál, hogy otthon történt. Aztán beszélgettünk és jobb kedvre derültél. Éppen tesióra volt, és az egyik bunyecska osztálytársunk 4 szer is fejbedobott a labdával. Ekkor egy nagy villanás elvakitott bennünket. Mikor visszaértünk csak egy árnyat láttunk és egy kést a kezében. Egy sikítás majd néma csönd telepedett a környékre. July, egyedül te maradtál állva és a kés...- nem tudta befejezni mondandóját mert közbeszóltam. Mielőtt megszólaltam volna egy óriásit nyeltem.

-... az én kezemben volt ugye?- kérdeztem.

- Igen July! Te ölted meg te voltál!- ekkor úgy üvöltött, hogy már én is elkezdtem félni, de nem tőle saját magamtól.- Te voltál!- ekkor felémfordult. Nem volt arca se szeme se szája nem volt.

Egy óriási sikollyal ébredtem fel Justin ölében akinek már teljesen begyógyult a sebe. 

- Nem te ölted meg nyugi!- nyugtatott Justin lágy hangja.

- Ti honnan tudtok az álmomról?!

- Nem tudtad, hogy álmodban beszélsz?

7.rész A kezem 

- Nem tudtam ha ha ha! - Megszédültem és földrezuhantam.

- July semmi baj! Mi konkrétan majdnem belehaltunk ebbe a kis álmodba!

- Az meg, hogy lehet! Áúú a kezem!

- Jézusom mutasd!- még soha nem hallottam Justin hangját ilyennek félt. Tudtam, hogy nagy baj van!

- Tessék itt van!- kitártam ball karom és óriási véres seb húzódott rajta. Felkaromon elindult a jellegzetes zöld csík. Vérmérgezésem van. Nagyon kiakadtam. De volt ötletem hogyan tegyem jóvá.

- Meggyógyítom! Úgy, mint téged Macy! 

- Semmiképpen ne tedd! Ha nem akarsz megölni minket!- válszoltam volna de egy roham jött rám. Fejem a földnek csapódott. Mikor felébredtem London utcáin találtam magam. Fogalmam nincs mit csináltam ott. Aztán eszembe jutott Macy tud teleportálni, de akkor miért nem egy kórházban fekszem? Just épp egy fehér köpenyes ürgével beszélt aki kétség kívül zombi volt. 

- Hahó jó reggelt! -mosolygott rám Macy! Nagyon fáj még a kezed?

- Nem már szinte egyátalán!- a korábban még kezemen húzódó sebb hirtelen eltűnt.

- Azt meg hogy?

- Nem csak te tudsz gyógyítani kis okoska!

- Jól van na! Hogy-hogy Londonban vagyunk?

- Honnan tudod hogy Londonban vagyunk?

- Ne feledd, hogy sárkány vagyok!

- Igaz nehéz felfogni, hogy egy híresség a barátnőm, bocsi!

- Mi az, hogy híresség?

- Hát tudod csak 2 sárkány élt meghalt az anyud és a nagyapád Krineka nehéz lenne nem híresnek lenni.

- Oké. Erre még nem is gondoltam!- ekkor Justin fordult felém hosszú sebbel a szeménél! 

- Szia kis álomszuszék!

- Ki vagy te és mit csináltál Justinnaal!

- Én vagyok és semmit csak már mióta ismerlek minden ismerősömmel kötöttem fogadást, hogy egyszer igazi sárkány leszel!

- Ez most komoly? És mi volt az az álom?

- Háát... Tudod az anyukád emléke volt.

- Mi azt meg hogy és miért?

- Tudod Krineka befolyásolta anyukádat és ezáltal sok embert megölt...

-Az nem lehet! Anyu jó ember volt rengeteg ember bízott benne nem lehetett gyilkos!

- July az volt enyi a lényeg és most már hagyjuk! Nem változtathatsz ezen!

                                                      ***                                                                 

A fura alak, tudjátok a zombi elkezdett felém közeledni! Őszintén megmondom eléggé megrémültem és reménykedtem abban, hogy nem éhes ha az is lenne inkább Justot támadná nem igaz? Neki több esze van!- gondoltam magamban

- Szia kislány! Nyugi nem akarom megenni az agyad, csak a kezedre vetnék egy pilantást!

- Oh, oké! Mi a neve?

- Nem vagyok én olyan öreg, hogy magázz nyugottan tegezhetsz és amúgy James. 

- Szia! James én July vagyok, mint ezt már hallhattad.

- Igen hallottam már! Jól van a kezed?

- Már egyáltalán nem fáj, sőt nem is nagyon érzem a kezem az gáz?

- Nem dehogy nyugi! Csak az érzestelenítőtől van ez de hamar  el fog múlni!

- Köszönöm, hogy segítettél!- ahoz képest, hogy elég ilyesztően nézett ki nagyon kedves "ember" volt.

- Igazán nincs mit! Annó anyukádat is én gyógyítottam, mikor ilyen marhaságokat csinált, mint te!- Mondatát egy hatalmas mosollyal zárta! Beszélketésünk végét Just hozta el aki közölte Jamessel, hogy mennünk kell tövább utunkon. Ettól eléggé szomorú lettem, úgyhogy bevetettem egy régi trükköt!

- Maradj még egy picit, hogy beszélgessünk! Velük (mutattam ekkor Justra és Macyra) Nem nagyon lehet kömmunikálni, mert Just kiröhög Macy meg társul hozzá!- hátrapillantottam, hogy mit szólnak ehez a fiúk és azt kell mondjam vérig sértettem őket. Igazából nem, hanem mind a ketten röhögtek, milyen meglepő!- Látod?

- Látom! Na és szeretnél még valamit tudni?

- Igen! Milyen marhaságot csinált még anyu?

- Hále-lúja! Családi mesék ezaz!- Just nem tűnt túl lelkesnek!

- Most meg mi a bajod?

- Semmi!

- Csak anyi a baja, hogy a legtöbbet vele csinálta!

- Úúúú! Mondj el egyett!

- Hát például amikor azt játszották, hogy anyukád sárkányá Justin,pedig farkassá változott és például anyukád szellős lehellete fülgyúlladást eredményezett nála. Justin pedig olyan erővel vetődött anyudnak, hogy eltört a lába. Ebben csak az volt a szép, hogy anyukád újra és újra átváltozott, míg a gipsznek rajta kellett volna lenni és így sérültek az izmok a lábában minek hatására majdenm elveszítette a lábát!- Kitört belőlem a nevetés

- Just te miért nem mesélsz ilyeneket?- valamit motyogott az orra alatt.

- Bocsi James, de most már mennünk kell!- szólalt meg végül Justin

- Okés! Sziasztok! Jó utat és sok sikert!

- Hali!

- Szia!

- Hello! Vár minket az út!- hallatszott végülis Macy szájából az utolsó mondat. James eltűnt s mi folytattuk utunk a végtelenbe!

8.rész Váratlan események

Igazából a végtelen a Meki vol, ugyanis nagyon megéheztünk, de a töménytelen mennyiségű gyorskaja után, visszatérünk az erdőbe.

- Hogyan tovább?

- Most az lesz hogy Macy elteleportál minket a varázsvilág kapujához, ott majd folytatjuk. Azt kell mondanom hogy pillanatok alatt ott voltunk.

- Megjöttünk!

- Köszi a fuvart!

- Nincs mit!

Mikor megpillantottam a kaput egy gyönyörű kék bejáratot láttam ami mér látszatra is tele volt relytéllyel. Mellette két csodálatos márvány szökőkút állt, mikből csobogatt a víz és emellett még a szél is lágyan fújdogált. Nagyon jó érzés volt, mintha újjászülettem volna.

- Mit bámulsz July?- Justin zökkentett ki a  bámészkodásból.

- Te nem látod?

- Azt nem amit te.

- Hát én egy gyönyörű kaput látok ami mellett van két szökőkút.

- Remek ez jó jel! Azt jelenti hogy még egy darabig nem dobjuk fel a talpunk.

- Ez szuper, de hogyan tovább?

- Átváltozol sárkánnyá Macy láthatatlanná tesz és repülünk.

- Oké, de ezt mégis hogy akarod kivitelezni? Macy te nem vagy fáradt? Én nagyon.
- Én is fáradt vagyok! Kávézzunk!
- Mégis, hol a fenébe tudnánk kávézni?- Justin kissé ideges volt.
- Jééééé nézzétek ott egy Starbucks coffe!
Boldogan fedeztem fel a boltot ugyanis sokat jártunk oda a barátnőimmel edzés után. Egy sportközpontba jártunk. Én és Amy lőttünk, Zoé pedig szinkronúszott. Régi szép idők, mikoor még minden normális volt. Odasétáltunk és természetesen én rendeltem először.
- Egy tripla csokis frappuccino lesz!- A pultnál egy teljesen normális ember állt. Helyesbítek egy teljesen normálisnak tűnő ember állt, de mikor mosolyra húzta a száját akkor elég egyértelművé vállt kivolta. Egy vámpír volt a kiszolgáló.
- A becses neve pedig July ugye?
- Igen ez így van, de a pohárra kérem Csillámpónit írjon!- A kiszolgálóm elnevette magát.
- Ha óhajtja.
- Egyébként honnan tudta a nevem? Várjon mégse válaszoljon.- eszembe jutottak Macy szavai. "Bocsi csak még nehéz megszoknom, hogy a barátnőm egy híresség" Vagy valami ilyesmi.
- Ha engem kérdez akkor álcáznia kéne magát!
- Milyen igaza van.- szólalt meg Justin.- July épp itt az ideje, hogy bemutassalak valakinek.
- De kihez megyünk?
- Én már sejtem.-szólalt meg Macy
- July bemutatlak a nagynénédnek és az unokaöcsédnek.
- Ez az!
- Irány hozzánk.
                                                         ***                                                                    
Percek alatt ott voltunk Manhattan-ben . Egy gyönyörű kertesház felé vettük utunkat.
- Wow! Ti itt laktok?- Justin elmosolyodott csodálkozó arckifejezésemen.
- Igen July mi itt lakunk.
- Mit dolgozol te, hogy ilyen házatok van?
- July ilyet nem illik kérdezni.- szólt rám Macy
- Semmi baj és ha már kérdezted én vagyok a varázsvilág elnöke.
- Aztaaaaa! Ezt eddig miért nem mondtad?
- Mert nem kérdezted!
Idő közben odaértünk a házhoz. Amit inkább villának mondanának manapság. A ház egy gyönyörű kerttel büszkélkedett és egy sárkányos szökőkúttal. Nem hiszem el! A szökőkút anyát ábrázolta. A ház előtt megszámlálhatatlan sportkocsi állt. Ezen egy kicsit meglepődtem, ugyanis csak hárman éltek a családban.
- Na nemár!
- Mi az Justin?
- Elfelejtettem. Ma van a születésnapom. Az egész család itt van. Hát July kezdhetsz örülni, mert megismerkedhetsz az összes nagybátyáddal és a nagynénéddel.
- Ez az, és amúgy boldog szülinapot.
- Ja-ja boldogat!
- Köszi menjünk!
- A házban óriási ricsaj fogadott és mikor meglátták, hogy Justin nincs egyedül akkor mindenki nagyon örült a fejének.
- July! Istenem nem láttalak mióta megszülettél!- borult a nyakamba egy ismeretlen nő. Elég furán nézhettem rá, ha gyorsan kijavította magát.- Szia! Én Lucy vagyok anyád nővére.
- Ohh. Értem, Hali!
- Lucy engem is engedj oda!- egy kócos hajú kisfiú totyog felém.- Szia én Jony vagyok és a világ legcukibb kisfiúja! Téged hogy hívnak?
- Justin! Gyere csak!
- Itt vagyok tessék? 
- A kis krapek rád ütött!- Justin arcán egy kisfiús csibész mosolyt véltem felfedezni.
- Jony, figyelj ő itt July. Már sokat meséltem róla, de hisz tudod. Az ő anyukája volt az a nagyszerű hölgy.
- Jaaaa. Akiről mikor mesélsz mindig elsírod magadat?
- Igen Jony ő.
- Szia Jony én vagyok az unokatesód. Gyere ide Macy!
- Megyek!
- Ő pedig ott az én barátom tudod az én párom.
- Óóóó! Értem.
- Itt is vagyok! Szia Jony!
- Szia Macy! 
- Na Jony, hogy állsz azzal a Rebekka nevű lánnyal?
- Ááá! Semmi már nem ő tetszik!
- Hanem akkor ki?
- A te hugod Macy, tudod Lisa olyan szép a szeme.
- Jólvan haver sok sikert elég válogatós a kiscsaj.- Elképedve hallgadtam a kettőjük között folytatott beszélgetést.
- Ti ismeritek egymást?
- Persze, Jony egy csoportba jár a húgommal. Tudod minden reggel én viszem.
- De hisz ti tök messze laktok.
- Mondtam, hogy minden reggel én viszem, tudod teleportálással.
- Jaaaa értem.
- Ha most megbocsájtotok akkor mennem kell.- Szólalt meg Jony
- Oké rendben.
- July menjünk és folytatódjék a party!